Elegem van már abból, hogy a nők csak a férfiakról szólnak. A körülöttem lévő csajokkal egyetlen értelmes témáról sem lehet beszélgetni, csak arról, hogy társkeresnek, megismerkedtek egy pasival, szerelembe estek, válságban van a kapcsolatuk, éppen békülnek, kibékültek, szakítottak. Vagy csak szimplán hülye a férjük.
Jó, én is elnyekergem a barátnőimnek, hogy éppen mi a helyzet F-el, hogy van Cs, de tíz perc után már én is unom. A többiek azonban nem. Ezért órákig hallgatom hülyébbnél szemetebb palik rémtetteit. Na jó, néha a csodatételeiket is, mert időnként vacsorát főznek, vesznek virágot vagy legóznak a gyerekükkel.
Komolyan, nem értem, miért van az, hogy a férfiakkal ezerféle dologról lehet beszélgetni, a menekültválságról, arról, hogy a Börzsönyben átépítették a kilátót, hogyan kell szétszerelni a bringán a váltót, milyen ronda az új ötven forintos, a nőkkel pedig csak a férfiakról.
Rájöttem, hogy én már zenében is régóta csak férfiakat hallgatok. Feláll a szőr a hátamon a nők nyönyörkéjétől, hogy jajdeszerelmesvagyok, jajdeszakítottam, jajdecsakőtszeretem ésígytovább ésígytovább. A pasik miért tudnak énekelni Budapestről, a szabadságról, háborúkról, békékről, arról, hogy megnőttek a jegenyék? Mi van a nőkkel? Énekeljenek legalább arról, milyen macerás, amikor az ember lánya próbálja különböző színűre lakkozni a lábkörmeit, csak végre már ne a férfiakról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése