Komolyan mondom, az a valaki, aki mindezt műveli, álljon már elém, és mesélje el, mi a terve velem munkaügyben. Az év első két hetét úgy töltöttem, hogy ültem az irodámban, végignéztem, hogy elküldözgetik a kollégáimat, és vártam, hogy közöljék, mi a tervem velük. Majd elmentem home office-ba, és ott vártam, hogy mi lesz velem. Végül felhívott a volt vezetőm, hogy menjek vele egy nagyon izgalmas projektre.
Két hete egy új központban dolgozom, ami még nem is létezik igazán, mi hozzuk majd létre. Az első munkanapomon pedig felhívtak az egyik álommunkahelyemről, hogy ott van előttük az önéletrajzom, menjek be állásinterjúra. Kapásból azt mondtam, hogy köszönöm, már van állásom, és letettem a telefont. Aztán beszéltem egy barátommal, és visszahívtam őket, hogy mégis elmennék egy interjúra. Nagyon szuper beszélgetés volt. Most aztán itt szoronghatok, mert ha engem választanak, akkor meg kell bántanom a jelenlegi főnökömet, ha meg nem engem választanak, az meg elég rossz érzés.
Persze, jó lesz ez a hely, az irodánk a Dunától két percre van, a Műegyetemnél, egy kivételével jó fejek a kollégáim, érdekes feladataim lesznek és önállóságom akkor is, ha itt maradok. És mellette marad még időm a tréneri meg coach munkámra is.
Mondjuk ami most a legjobban foglalkoztat, az a kisházam. Holnap megjön az új linóleum, kőmintás a konyhába és famintás a szobába. Annyira várom már, hogy ott tudjak aludni, ültessem a virágokat, fessem az ablakkereteket, felkerüljenek a szép karnisok, függönyök, és ki lehessen ülni a kertbe reggelizni, fetrenghessek a hintaágyban.
Persze, ahogy a legtöbb ember, én is félek a harmadik hullámtól, attól, hogy olyan kemény kijárási korlátozás lesz, hogy a lakásból sem léphetünk ki. Jó lenne már túllenni ezen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése