Tanulni persze tanulhattam volna, de azt meg nem csináltam. Az anyám mindenit... Inkább Durellék filmeket néztünk naphosszat, és chipszet meg csokit ettünk a kanapén fetrengve. A végén már fájt a fejem a sok lustálkodástól.
Mindezek ellenére haza kellett jönnöm, mert ma vártak a szemészeten. Hónapok óta ömlik a könny a szememből, homályosan látok, és felmerült, hogy hályog van készülőben, így mindenképpen meg kellett nézetnem. A világ legrendesebb doktornőjét fogtam ki az SZTK-ban, minden létező vizsgálatot elvégzett, de szerencsére csak annyit talált, hogy középsúlyos szemszárazságom van. Kaptam cseppet, napi ötször kell cseppentenem, meg krémet használnom éjszakára. Két hét múlva még lesz egy pupillatágításos vizsgálat, hogy a tavaly csillárdokért csináltatott szemüvegem használható-e még, vagy indul a buli, és új lencsék kellenek.
Összességében pedig nem vagyok jól. A telken egyszer nagyon örültem annak, hogy megvan, hogy egyre szebb, a következő pillanatban pedig sírtam a wc-ben, hogy mi a francnak vettem egy újabb gondot a nyakamba, és hogyan fogom győzni munkával és pénzzel. Arra gyanakodtam, hogy a PMS játszik velem, de egyre több jel mutat arra, hogy depresszió inkább. Azt hiszem, kérek időpontot a pszichológustól, hátha használ, ha kicsit kiöntöm neki a szívem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése