Azt hiszem, én most merültem le. Az elmúlt egy évben betartottam minden szabályt, nem utaztam külföldre, belföldön is csak a telekre, nem voltam kozmetikusnál, csak házhoz rendeltem az ételt, hordom a maszkot, nem találkozom barátokkal. Nem lettem beteg, úgyhogy még a szerencse is mellettem volt.
Én alapvetően jól megvagyok magamban, de 12 hónapja csak a párommal, a húgomékkal, és néha-néha a kollégáimmal találkozom, és már sikítani tudnék, hogy lássak már végre újra igazi, hús-vér embereket. Nincs bajom az online léttel, én is élvezem, ha egy konferencia szünetében be tudok dobni egy mosást, a következő szünetben pedig ki tudok teregetni, de érzem, hogy elengedem magam. Napokig szöszmöszgatyában kószálok itthon, smink, körömlakk, sőt, hajmosás nélkül. Ha le kell szaladnom a boltba, és felveszem a játszós farmerem, az már kiöltözésnek számít.
Nem gondoltam, hogy ezt valaha kimondom, de emberek közé vágyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése