Pfffffff...

 A hétvégén megint lementem a telekre és a húgomékhoz, és megtapasztaltuk, milyen az, amikor mindannyiunkat egyszerre csíp meg a Hülyelégy. 

 A sógoromnak begyulladt a foga, de úgy, hogy feldagadt a bal arca, és mivel valakitől hallotta a munkahelyén, hogy gyulladt fogat nem húznak ki, így 2 napig szenvedett, és ennek örömére szekálta a húgomat, aki türelmetlen volt a gyerekekkel, ők pedig ettől hisztisek, én meg már alapból rosszkedvű már napok óta.

Végül szombaton minden pszichológiai és taktikai érzékemet bevetve rábeszéltem a sógoromat, hogy hívja fel az ügyeletet, és kérdezze meg, mi legyen. Szerencsénkre a doki berendelte, kihúzta a fogát, és úgy teletömte fájdalomcsillapítóval, hogy délután és este aludt, és nem a családtagjait piszkálta.

Mondjuk piszkálták ők egymást gyönyörűen eleget. A kislány most van abban a korszakban, hogy mindent meg akar nézni, ami a nővéréé, a nagylàny meg ahelyett, hogy két percre odaadná neki, mindent kirángat a kezéből. A kicsi persze bőg, az anyjuk persze ordít a naggyal, elveszi a telefonját, erre a nagy is bőg. Erre már majdnem én is, mert ahelyett, hogy élveznénk egymás társaságát, faszoskodunk. 

 A húgom alapból kitett most magáért, végig szólni sem lehetett hozzá, a facebook-ot meg a market place-t túrta egész nap. Ha nem üvöltött a gyerekeivel, akkor lerázta őket, amikor meg ráébredt, hogy egy órája a fenti szobában játszunk, beszélgetünk a lányokkal, akkor meg nekünk esett, hogy mi kiszorítjuk őt. 

 Ez mondjuk nagyon jól esett, hogy nem elég, hogy pihenés helyett az ő családi ügyeit oldogatom meg, még ő sértődik meg. Ezt nagy vonalakban vázoltam is neki, volt egy kis sértődés, de aztán kialudtuk magunkat, és vasárnap kertészkedtünk együtt a telkemen. 

 Nagyon várom már a jó időt, hogy el tudjak vonulni a kisházamba, mert úgy látszik, hogy nem jó, ha túl sokat vagyunk összezárva.