Bolond napok - bolond én

Vannak bolond napok. Vagy vannak napok, amikor én vagyok nagyon bolond. Azzal kezdődött, hogy reggel a legnagyobb rohanás közepette pedikűröztem, és sikeresen lekanyarítottam egy szép darabot a kislábujjamból is.

Napközben nem éreztem, de amikor a munkaidő végén felálltam, elkezdett lüktetni a seb. Nem is lett volna gond, ha egyenesen hazajövök, de már korábban megbeszéltem egy lánnyal, hogy munka után elmegyek hozzá az új kávéfőzőért. Természetesen több ezer lépcsőn kellett fel- és levonszolnom magam, mire hozzájutottam az új masinához. Csillagokat láttam a fájdalomtól. A 6-os villamoson nem volt ülőhely, és mégis csak fura lett volna valakit azzal felállítani, hogy bocs, de csorog a vér a cipőmbe, leülhetnék, ezért próbáltam egy lábon egyensúlyozni. A Móriczon kiderült, hogy kisiklott egy villamos, így csak pótló busszal tudok hazajutni. Gondolom, hisztérikus állapotba kerültem, máshogy nem tudom magyarázni, hogy egyik vállamon egy teletömött táskával, másik vállamon egy kávéfőzővel, sántán elkezdtem szaladni a busz után. Mit mondjak, Quasimodo megirigyelhette volna a mozgástechnikámat.

Hazaértem, és addig szambáztam a bejárati ajtóban, amíg rá nem léptem az elém siető bolyhos lábára, aki elkezdett üvölteni, mintha legalábbis tüzes vasakkal égettem volna. Igazából szerintem csak a szőrére léptem rá, de ez a szokása, hogy ha csak meglököm, már úgy nyüszít, mintha halálos sebet kapott volna.

Gondoltam, a vacak nap végén szép nyugiban megvacsorázom. Betettem a tortillát a sütőbe, kikészítettem a babot, a salátát, a sajtot, a fokhagymás joghurtot, hogy ha felmelegedett a lap, már tekerhessem is. Ahogy fordultam tortillával a kezemben, rácsaptam a babos dobozban lévő  kanál nyelére, így egy nagy kanál bab és a bab leve a földön toccsant. A bolyhos – aki egyébként ki van tiltva a konyhából – már a hangokból megneszelte a potyakaját, berontott, és elkezdte felfalni a babot, és eloszlatni a bab levét a konyha padlóján és saját bundáján.

Mikor F. hazaért, csak egy puszit nyomtam a homlokára, és bevonultam az ágyba, hogy mielőbb legyen vége ennek a bolond napnak. Vagy az én bolondságomnak.