Olvasom a zinternetes portálokon, hogy nem találják a kisembert. Újságírók és politikusok kérdezgetik egymást körbe-körbe, de nem lelik. Akkor mesélek róla, jó?
Ő az, aki nem örököl Margit körúti háromszobás lakást a nagymama után, így minden hónapban görcsben van a gyomra, vajon sikerül-e összeszednie negyvenezret a törlesztőrészletre.
Ő az, aki családi nyaraló híján nem tud levonulni Zamárdiba tavasztól őszig.
Ő az, aki 15 000 forintot fizet az ügyvédnek egy keresetlevélért, mert nincs jogász osztálytársa.
Ő az, aki még sosem reggelizett kávézóban, és nem fizetett 2500 forintot egy salátáért.
Ő az, aki nem választhat, hogy vajon melyik magánklinikán szüljön, legfeljebb magában fohászkodhat, hogy az ügyeletes orvos ne érzéstelenítés nélkül varrja össze a gátsebét.
Ő az, aki még sosem választotta meg az autója színét, mert sosem vett még tíz évesnél fiatalabb kocsit.
Ő az, aki rá sem néz a Thomas Sabo Charmokra és a Pandora tavaszi kollekciójára.
Ő az, akinek megfordul a fejében, hogy talán jobb lenne, ha a gyereket nem vennék fel főiskolára, mert fogalma sincs, honnan fogja előteremteni a pénzt a jegyzetekre, a kollégiumra, a laptopra.
Ő az, akinek - ha foltot találnak a tüdején - el sem kezdik a kemoterápiáját, mert nincs orvos unokatestvére, aki odaszólna a főorvos úrnak.
Így sem ismerős?
Ő az, aki a kenyeret süti, a tejet árulja, az infúziót köti be, a sárgarépát megtermeli, az óvodás száját törli, aki az ebédet kiszállítja, a virágot csokorba köti, a szemetet elviszi a házunk elől, a csirkét eteti, a metrót vezeti, a kéményt pucolja.
Igaz, manapság nem trendi figura, de létezik. Bocs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése