A volt férjem szakdolgozatát javítottam egész este. Múlt héten azt intéztem, hogy legyen gyakorlati helye. Ő pedig szerez nekem új akkumulátort jó áron, húsvétkor pedig vigyáz a kutyára. Nem, nem mondhatom, hogy barátok lettünk, amióta külön költöztünk. Ha találkozunk, öt percen belül egymásnak ugrunk, ordítunk, csapkodunk. Tíz perc múlva már azt soroljuk, hogy ki tette tönkre inkább a másik életét.
De ugyanúgy segítünk egymásnak, mint a házasságunk idején. Jó lenne megérteni, hogy is van ez. Kicsit úgy érzem, mintha Cs. lenne a negyedik testvérem. Végülis tizennyolc évet töltöttem vele, ennél hosszabb ideig csak a szüleimmel és a testvéreimmel éltem, de abból azért a csecsemő- és kisgyerekkor nem egészen ér, úgyhogy Cs. a rekorder.
Így aztán öljük és segítjük egymást, míg csak világ a világ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése