Felállítottam a sátort. A szobában. Úgy kezdődött, hogy filmet akartam nézni. A Csajokban azonban a két lökött nő elutazott a hippilány apjához. Leszálltak egy vasútállomáson egy folyó partján. Aztán ültek a parton. Sütött a nap, és nekem összefacsarodott a szívem. Egyszerre kempingezni akartam. Ücsörögni a horgászszékben és bámulni a vizet.
Pedig csak azért vettük jó tíz évvel ezelőtt az első sátort, mert nem volt pénzünk arra, hogy apartmant béreljünk Horvátországban. Bementünk a madaras tescóba, vettünk 3000 forintért egy iglu sátort, két felfújható matracot, két kempingszéket, gázfőzőt és műanyag tányérokat. Cs. anyjától kaptunk két ősöreg hálózsákot. Ezt a csúcsfelszerelést és egy vagon konzervet bepakoltuk a kocsiba és körbejártuk Isztriát.
Attól kezdve csak kempingeztünk. Kényelmes volt, mert nem kellett előre foglalni szállást, nem kellett alkudozni, hogy vihetünk-e kutyát, ha jó idő volt, bedobáltunk mindent a kocsiba, és irány a Balaton. Volt egy kedvenc kempingünk az északi és egy a déli parton. Igazából engem is meglepett, hogy ez nekem teszik. Amíg nem próbáltam, azt gondoltam, hogy tele lesz a sátor bogarakkal, minden csupa kosz és zaj lesz, és kényelmetlenül forgolódom a földön egész éjszaka. Ma már tudom, hogy ez baromság. A bogarak magasról tettek arra, hogy én is ott vagyok, nem akartak velem aludni, ráadásul a felfújható matrac nagyon kényelmes. Nem hittem volna, hogy én, aki a sarki boltba is csak úgy szaladok le két paradicsomért, hogy rendes ruhát veszek és kifestem a szemem, a kempingben topban és sortban flangálok, sőt egyetlen szál törölközőben lejtek a zuhanyzóba.
A kempingben lelassul minden. Felébredsz, még fél óráig heverészel a matracon, pizsamában sétálsz a sátrak között zuhanyozni, elmész friss zsemléért a kutyákkal, aztán szép komótos reggeli a fák alatt, majd kihúzod a matracodat a sátor elé, leheveredsz és nézed a Balatont. Ugyanez a Dunával is működik. Ez jutott eszembe, amikor a csajok ültek a vízparton. Meg az, hogy bár Cs.-vel testvériesen elosztottuk a kempingholmikat, nem tudom, hogy milyen állapotban van a kisebbik sátor. És sürgően ki kell próbálni, mert nyáron szeretnék elszökni egy néhány napos kempingezésre a bolyhossal. Jó lenne, ha F. is jöhetne, de neki olyan rossz a dereka, hogy jobb, ha ezt kihagyja.
Nekem azonban szemügyre kellett venni a sátort. Este tízkor. A bolyhos lázba jött, amikor kiteregettem a ponyvát, azonnal berohant a közepére. F. nem értette, miért nem parancsolom le, de mondtam neki, hogy a kutya így szokta meg, mindig "segít" kempingezéskor, ő irányítja a munkálatokat. Néhány perc alatt fel lehet állítani a sátort. Most itt feszít a szoba közepén. Kipróbáltam, kényelmesen elférek benne. A biztonság kedvéért csak reggel bontom le, akkor újra ellenőrzöm, hogy minden rendben van-e.
Legszívesebben már most indulnék a Balatonra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése