Nálam ma telt be a pohár. F. hetek óta mérhetetlenül bunkó. Ki kell pakolni a lakását, mert az albérlőnek szüksége van arra a részre is, amit eddig nem használt. Ezt F. egy éve tudja, eddig mégsem pakolt semmit. Egy hónapja megállapodott az albérlővel, hogy augusztus 1-jéig kipakol, majd elment Svájcba két hétre. És mivel most körmére égett a munka, úgy döntött, hogy kapjam én a savat. Hetek óta kérdezgetem, hogyan tervezi a pakolást, mi legyen, mire készüljek. A válasz mindig az volt, nem tudja.
Arról is elfelejtett tájékoztatni, hogy a nagyobbik lányát megkérte, hogy amíg ő a kis barátjával bringázgat Svájcban, addig a gyerekek elkezdik a pakolást. Ezt úgy tudtam meg, hogy a Nagy felhívott, hogy feljönne a kulcsért. Miért, apa nem mondta? Nem, drága jó apád nem mondta. Ahogy azt sem, hogy azt is megszervezte, hogy azon a vasárnapon, amikor ő a messzi idegenben lazít, nekem tilos ugyanez. Éppen egy szál bugyiban flangáltam itthon, engedtem a fürdővizet, amikor a Nagy telefonált, hogy egy órán belül hozzák F. cuccait. Miért, apa nem szól? Szerinted leányom, szerinted?
Az elmúlt héten minden estém azzal telt, hogy munka után mentem a lakásba és pakoltam. Mivel az én autóm szerelőnél van, megkértem a barátnőmet, hogy pénteken este segítsen a szállításban. Mindezért mi a köszönet? Hogy F. szó nélkül kipakolta néhány kempingfelszerelésemet az előszobába, a bringámat pedig betolta a konyhába, a mosogató elé. Gondolom, vegyem észre magam, hogy útban vagyok. Emellett akármit kérdezek tőle, pökhendi módon válaszol, ha mesélnék valamit, a szavamba vág, kijavít.
A névnapom múlt héten volt, és mivel a napján nem volt itthon, megkérdezte, mi legyen az ajándék. Azt kértem, hogy menjünk el étterembe ezen a hétvégén. A héten többször is kérdeztem, melyik napon megyünk, mert ki kellett volna találnom, hogy a másik napon mit főzzek, be is kellett volna vásárolnom hozzá. Még nem tudja. Ha javasoltam egy éttermet, rávágta, hogy szó sem lehet róla (az én névnapomról beszélünk, a szerk.). Ő nem javasolt semmit.
Tegnap este fogta magát, és elment egyedül bringázni. Kérdeztem, hogy merre megy, de eszébe sem jutott, hogy elhívjon. Ma reggel próbáltam érdeklődni, hogy mi lesz a program, pakolunk-e még a lakásból, tudja-e, hogy pizzériába megyünk vagy étterembe, illetve, hogy tollasozunk-e este. Mindenre öklendezett egy nem tudom-ot. Ja nem, a tollasozásra azt mondta, hogy nekem olyan vacak tollaslabdám van (Decathlonos, szuper egyébként), hogy azzal biztosan nem lehet játszani. Na, nekem itt volt a vége. Felöltöztem, elmentem vásárolni. Egyre értem haza, jött, hogy na, akkor hová akarok menni ebédelni. Mondtam, hogy sehová. Miért? Vállalhatatlanul ocsmány szavak jutottak eszembe, de higgadt maradtam, és nyugodtan elmondtam neki, néhány dolgot, amiből elegem van, majd magamra csuktam az ajtót. Később elmentem a kutyával sétálni, aztán megint vásárolni.
Holnap pedig meg kell beszélnünk, hogy van-e értelme további egy évre aláírni a szerződést az albérlőjével. Én nem akarok így élni, hogy nem tudnak rendesen beszélni velem, és a párom, vagyis aki annak hiszi magát, állandóan a bringás versenyeket bámulja a tévében vagy egyedül bringázik szerte az országban, miközben én vagy egyedül vagy a barátnőimmel szervezek programokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése