Ma F. anyukájának emlékmiséjén voltunk, aki tíz évvel ezelőtt halt meg. A tiszteletes úgy említette, testvérünk, Gyöngyi, akinek tegnap volt a házassági évfordulója. Annyira megható volt ez a mondat, hogy még halála után tíz évvel is úgy emlegetnek valakit, mint egy házaspár egyik felét, hogy kiszaladtak a könnyeim.
F. szülei az egyetemen ismerkedtek össze, felneveltek három gyereket, együtt öregedtek meg. És Géza bácsinak még ma is hiányzik. Jó lenne átélni valami hasonlót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése