Szentendre

Nagy kirándulást terveztünk a barátnőmmel erre a hétvégére, vonattal Veszprémbe akartunk utazni, de sajnos neki beesett egy pályázat, úgyhogy csak délután ért rá. Így aztán a kirándulás kicsit összement a mosásban, kimentünk HÉV-vel Szentendrére. 

Nem bántuk meg, a HÉV-en alig voltak, és a városban sem volt elviselhetetlen a nyüzsgés. Szentendre még mindig gyönyörű. Ezerszer sétáltam már ott, de mindig találok valami szépséget, ahányszor csak arra járok.

Nem messze a sétánytól bóklásztunk a házak között, és az egyik udvarban rábukkantunk egy jópofa helyre, a Folt Kávézóra. Volt finom limonádéjuk, nutellás palacsintájuk, és egy olyan kertjük, süppedő kaviccsal, nyugágyakkal, virágokkal, lampionokkal, ahol napokig elheverésznék. 

Lent, közvetlenül a Duna-parton pedig nyílt egy hely, olyan, mintha vándorcirkusz állomásozna ott. Ennek köszönhetően az emberek is birtokba vették a kavicsos partot, nagy az élet. Annyit járkáltunk, beszélgettünk, nézelődtünk, hogy hazafelé mindketten elbóbiskoltunk a vonaton.