2015. augusztus 16., vasárnap

Persze mindig ugyanaz a vége,...

... hogy nem akart megbántani. És, hogy szeret. És persze, megbocsátok. És persze, én is szeretem. Csak itt maradt bennem a keserűség, amiért megint elment egy hétvége az értelmetlen kötekedésre, a vitára, a duzzogásra... Ezzel vajon mit lehet kezdeni?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Büszke

  Szeretném itt megörökíteni azt, amire nagyon büszke vagyok, és szerintem akkor is megveregetem majd a vállamat, ha évek múlva benézek ide ...