Jelentem, a Balaton még mindig gyönyörű.
Már nyár eleje óta vártam, hogy vakációzzunk végre Badacsonyban. Hagyomány, hogy augusztus 20. után megyünk, miután a tömeg már visszajött. Amikor múlt hét végén mutogatták a Budapest felé araszoló, kilométer hosszú kocsisorokat a tévében, én dörzsölgettem a tenyeremet, és magamban mormogtam, hogy gyertek csak, gyertek csak, minél kevesebben maradjatok a tónál, mire én megyek.
Már nyár eleje óta vártam, hogy vakációzzunk végre Badacsonyban. Hagyomány, hogy augusztus 20. után megyünk, miután a tömeg már visszajött. Amikor múlt hét végén mutogatták a Budapest felé araszoló, kilométer hosszú kocsisorokat a tévében, én dörzsölgettem a tenyeremet, és magamban mormogtam, hogy gyertek csak, gyertek csak, minél kevesebben maradjatok a tónál, mire én megyek.
Így aztán négy napig szinte üres utcákon bringázhattunk, bejártuk a Balaton partját Badacsonytól Füredig, és Badacsonytól Vonyarcvashegyig, majd körbekerekeztük a Szent György hegyet. És körbe is ettük, mert elég gyakran megálltunk büféket, éttermeket próbálgatni.
Napi 50-60 kilométert bringáztunk, csodálom, hogy életben maradtam. Ami kicsit megnehezítette a dolgunkat, az a tűző napsütés volt. Persze, jobb volt ez, mintha esőben kellett volna tekerni, vagy a ködbe vesző Badacsonyt kellett volna bámulni a szobánk ablakából, de azért egy-két helyen megpörkölődtem.
Most rendezgetem a fotókat, és félóránként fújom magam Irix-szel. Hiába, veszélyesen élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése