2015. augusztus 13., csütörtök

Ünnepi ebéd

A szomszédasszony úgy nézett ki a testhezálló fekete csipkeruhájában és a zöld velúr tűsarkú cipőjében, mint egy túlkoros örömlány. Elég fura fejet vágtam, amikor elém lépett a lépcsőházban. Azt hittem, randira siet talpig díszben, de amikor meglátott, elkezdte újságolni hogy a közeli étterembe megy, a gyerekével fog vacsorázni. 

Elmesélte, hogy néhány évvel ezelőtt a fia elveszítette az egyik barátját, és akkor elhatározta, hogy több időt tölt a szeretteivel. Azóta minden hónapban egyszer az anyjával vacsorázik valahol. 

Amikor ezt elmondta, már nem is tűnt annyira nevetségesnek az, ahogy kinéz. Valószínűleg izgatottan készült, besütötte a haját, kiválasztotta a legcsinosabb ruháját, hogy minél szebb legyen a nagy napon, amikor a gyerekével vacsorázhat. Így, hogy mindezt tudtam, már szépnek láttam. A fiát pedig nagyon jó fejnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Miért?

 Én csak azt szeretném kérdezni az Élettől vagy tulajdonképpen már bárkitől, aki tudja a választ, hogy miért nem tudnak az emberek egyszerűe...