2015. augusztus 15., szombat

Leugatás

Hogyan lehet azt szépen leírni, hogy a pasas, akivel élsz egy ba...sz? F. hetek óta csak tőszavakat lök oda, ha kérdezek valamit, belém fojtja a szót, ha elkezdek mesélni egy történetet, ha elhívom valahová, azt mondja, nem ér rá, közben meg megy a haverjával biciklizni.

Ja, és hetek óta én tehetek minden rosszról, ami történik. Valamelyik este elkezdett arénázni, hogy hol a kés, amivel a kolbászt szokta szeletelni. Tudni kell, hogy én direkt nem használom az ő késeit, vettem magamnak sajátokat, nehogy az legyen a baja, hogy kicsorbítom vagy szemmel verem vagy tudomisén. Éppen ezért nem is figyelem, hogy ő mikor hová teszi a késeit, nem is emlékszem, hogy mikor láttam utoljára a Kolbászszelő Csodakést. De, biztosan én tettem el, mert ő emlékszik, hogy ott hagyta a konyhapulton. Igen, bevallom, rákaptam a késlopásra.  

A nagy laptopom egyik pillanatról a másikra leállt, elsötétült a képernyő, és ha bekapcsolom, nem tudja betölteni a windows-t. Kértem, hogy nézze meg, azt mondta, biztosan letöröltem róla valamit. Persze, letöröltem. Sőt, lekapartam. Arra kellett a kurva kése. 

Szerdán elhívtam, hogy nézzünk egy kis csillaghullást a Gellért-hegyről. Kilencre értünk fel, még túl világos volt, eléggé ki is volt világítva a hegy, úgyhogy kevés reményünk volt, hogy látunk üstököst, de találtam egy padot, ahonnan beláttuk az egész várost, néhány méterre tőlünk elkezdett huhogni egy bagoly, szóval hangulatos lett volna csillagok nélkül is, de a nagyságos úr olyan morgást és pofahúzást rendezett, hogy tíz órakor azt mondtam, inkább menjünk haza. 

Az egész hétre a korona ma került fel, amikor bejött a szobába egy tépett kétezer forintos bankjeggyel, és megkérdezte, hogy nem tudom-e, hol lehet beváltani. Mondtam, hogy én úgy tudom, hogy a Népligetnél. Visszakérdezett, hogy pontosan hol. Elkezdtem magyarázni, hogy tudod, itt van a Népliget, és a Könyves Kálmán körút másik oldalán... erre belevágott a szavamba, hogy mi az, hogy itt, meg ott, ő ezt nem érti, mondjak pontos címet. Annyira bunkó volt a stílus is, a hangnem is, hogy elszakadt nálam a cérna, és vagy öt percig soroltam, hogy miből van elegem vele kapcsolatban. 

Utána kiviharzottam a lakásból, levittem a kutyát, azóta nem szólok hozzá. Holnap utazik a gyerekekkel a Bükkbe, de úgy döntöttem, ezek után én biztosan nem csinálok nekik szendvicset. Majd Mr. Tökéletes megoldja. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Miért?

 Én csak azt szeretném kérdezni az Élettől vagy tulajdonképpen már bárkitől, aki tudja a választ, hogy miért nem tudnak az emberek egyszerűe...