Hétvégén nem csak térben utaztam nyolcvan kilométert, hanem időben is húsz évet. A hugicáméknál voltam két napig. Mivel kerti sütögetést, medencézést terveztünk, csak játszóruhákat vittem. Pénteken este kiderült, hogy bolhapiac lesz a faluban, erre sógorom (ki más?) kitalálta, áruljuk mi is keresztlányom kinőtt ruháit. Gondoltam, szuper, ott lesz a fél falu, én meg ott állok majd mint Topikirálynő a sütögetős sortomban.
Amikor reggel megláttam a biciklit, amivel oda kellett tekernem a faluházhoz, majdnem leállt a szívverésem. Egy Bringafrankeinsteint kell elképzelni, vagy három különböző járgány darabjaiból állt, és mivel néhányszor már megázott, minden csavarját befutotta a rozsda. A váltója rossz volt, úgyhogy egyetlen áttételt lehetett használni. Ennek köszönhetően dombnak fel, az út negyedén, tolnom kellett. Kicsit megnyugodtam, amikor láttam, hogy a tesóm bringája ugyanilyen. Amikor pedig kiértünk a főutcára, megbizonyosodtam arról, hogy a faluban egyetlen normális bringa sincs, mindenki csotrogányon teker.
A faluház előtt pedig az is kiderült, hogy a hugicám meg én a H&M-es kétezer forintos pamutruháinkban (nem egyformában voltunk, nyugalom) nagyvilági nőknek számítunk. Több gyerekkori barátnőmmel, általános iskolai osztálytársammal is találkoztam, és mind kínai sztreccsnadrágban és XXL-es pólóban flangált, a Kiskegyed mellé ajándékként csomagolt, félretaposott tangapapucssal dobták fel a szettet. Amikor pedig begördült egy szürkésfehér Wartburg, tényleg úgy éreztem, hogy el sem telt az a húsz év, amíg távol voltam ebből a faluból.
Délután aztán belevetettük magunkat a medencébe, este pedig kiázva szalonnát sütöttünk, majd beszédültünk az ágyba. És kaptam a hugicámtól egy kaktuszt. Mire hazaértem vele, ki is nyílt. Nem tudtam, hogy a kaktusz virága illatos, ennek mesésen édes illata van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése