Enyém lett végre a birtok. Van saját kertkapum, gyümölcsfáim, villanyórám, kutam, enyém a világ legkisebb háza (6 nm). Ja, és tengernyi térdig érő gaz.
Lelkiállapotom hasonlít a skizofrénekére, egyik percben szétvet a boldogság, ahogy ülök a cseresznyefa alatt a virágillatban, és hallom a madarakat dalolászni, a másik percben pedig sírva tudnék fakadni, mert fogalmam sincs arról, hogyan változtatom az 1000 négyzetméternyi pásztortáskát pázsittá.
Becsszóra igyekszem pozitívan gondolkodni, és arra gondolni, milyen jó lesz, amikor majd sütögetünk meg medencézünk, de nem olyan könnyű, amikor az ember két napi munkával annyit tud elérni, hogy kb. három négyzetméterre rá lehet nézni.
Egyelőre ennyi vállalható a birtokból:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése