Ma aljas módon megcsaltam a bolyhost.
A lépcsőházunk belső udvarában lakik egy sün, aki esténként szalad az emberek elé, hátha hoz neki valaki ételt. Én pedig gyorsan lepakoltam a táskámat, adtam vacsorát a bolyhosnak, aztán leszaladtam az udvarra, hogy megetessem a sünt is.
Nagyon édes volt, ahogy mozgatta az orrát és ropogtatta a kaját, órákig el tudnám nézni a kis hülye fejét.
Aztán annyira furdalt a lelkiismeret, hogy jó hosszú sétát tettem a bolyhossal, és próbáltam elmagyarázni neki, hogy azért ő az igazi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése