Együtt

Egy ismerős házaspárnál voltunk szülinapi buliban tegnap, és le lettem teremtve, mert szerintem minden embernek joga van a saját tévéhez. 

Úgy kezdődött, hogy az ünnepelt elkezdett panaszkodni, hogy nem nézhet kerékpárverseny-közvetítéseket, mert a felesége utálja. Óvatlanul megkérdeztem, hogy miért nem nézi a hálószobában lévő tévén. Erre a feleség kifejtette, hogy ő nem hisz! abban, hogy külön tévézzenek. Megjegyeztem, hogy nem mondtam, hogy külön kell tévézni, csak szerintem, ha az egyik félnek nincs kedve nézni valamit, de a másiknak igen, akkor mindketten nézhetik azt, amit akarnak. Persze, ha ugyanahhoz van kedvük, akkor az nézhetik együtt.

Hát, akkor sem vívhattam volna ki a jelen lévő szuperfeleségek haragját, ha azt mondom, hogy az előbb csókolóztam a férjükkel a konyhában. A háziasszony lenyomott egy szónoklatot, hogy egy kapcsolatot minden nap ápolni kell, és az okfejtésben odáig jutott, hogy egyenesen váláshoz vezet, ha külön tévéznek a felek.

Megjegyeztem, hogy nem értem, miért használna az egy kapcsolatnak, ha két ember esténként egymást terrorizálja távkapcsolóval, semmi kedvem nem volt vitába keveredni valakivel, aki hisz! vagy nem hisz! a tévézésben, és további vitatkozás helyett kimentem a konyhába pogácsát enni.