A sógoromnak megint sikerült elrontani a hétvégénket. Hetek óta terveztük a húgommal, hogy pénteken jönnek, vasárnap délután mennek haza. És persze, hogy szombaton este ide kellett telefonálnia a nagyságos úrnak. Kiadta az utasítást, hogy reggel azonnal menjenek haza, mert a papa elesett, összetörte a zuhanykabint, és mindent üvegszilánk borít.
Már bocs, de mi van? A papának, aki mellesleg a sógorom nagypapája, nem lett komoly baja, a lábát kicsit megvágta egy szilánk. Miért is a húgomnak kell hazarohannia, hogy összeszedje az üvegszilánkokat? Persze a húgom azonnal ugrott, így nem mentünk ma a Feneketlen tóhoz, szegény keresztlányom este zokogott az ágyban, mert beleélte magát, hogy ma kacsákat fogunk etetni.
Gyűlölöm az ilyen házizsarnokokat, akik lelki terror alatt tartják a párjukat. A húgommal már ezerszer beszéltem erről, de sajnos azon kívül, hogy elismeri, és nekem panaszkodik, az újabb és újabb piti kis genyózásokról, nem tesz semmit. Sőt, ha túlságosan kiakadok, csak elkezdi védeni a Főmajmot, mert az sokatdolgozik, azértegészrendesáltalában és hasonlók. Így aztán ma sem mondtam neki semmit, minek idegesítsem még én is?
Nagy dühömban azért elhívtam F-et kirándulni a Normafához, és fotóztam néhány virágot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése