És akkor jól érthetően, szépen artikulálva elmondtam a fodrászlánynak, hogy középbarna színű hajat szeretnék. És a biztonság kedvéért mutattam neki egy fotót egy nőről, akinek középbarna színű haja volt.
A fodrászlány bólintott, és elkezdte felkenni a fejemre a szőkítőkrémet, hogy leszedje a hajamról a húsz év alatt beleivódott feketeséget. Amíg jött ki a szín a hajamból, néhányszor feltettem olyan kérdéseket, hogy "Ugye szép lesz majd a középbarna szín?" A fodrászlány lelkesen bólogatott.
Két vödörnyi szőkítő krém és rengeteg idő múlva elkezdte felkenni a hajamra az új színt. Ekkor is feltettem a kérdést: "Ugye befogja középbarnára?" A fodrászlány lelkesen bólogatott.
Negyven perc elteltével megláttam az új színt. A sötétszőkét. Amikor megemlítettem, hogy ez nem középbarna, akkor a fodrászlány, valamint a fodrászlány összes munkatársa bizonygatni kezdte, hogy de, ez bizony barna.
A végeredmény tegnap este 18000 forint mínusz, és egy száraz, szálló, szalmaszínű boglya volt. Ma átfestettem aranybarnára. Nem az igazi, de vállalható. Most két hétig kenegetem olivaolajjal, kókuszolajjal, aztán befestem középbarnára.
És esküszöm, hogy fodrász soha többé nem festi a hajamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése