Ültem egy templomban Firenzében, és arra gondoltam, hogy egész jó kis életem van. Nem arra gondolok, hogy mutogathatnám az FB-n, hogy nini, milyen übersikeres vagyok, hanem arra, hogy azért nem kevertem rosszul a lapokat, amelyeket az élet osztott nekem. Pedig nem ez a lehetőség látszott, amikor egy kistáskányi holmival elköltöztem anyuéktól, ahol egy szobában négyen laktunk a testvéreimmel. Persze tudom, ehhez szerencse és Isten is kellett, de azért...
Ha eddig bárkinek kétségei lettek volna, elmondom, Firenze gyönyörű.
Négy napot töltöttünk a városban F apukájával, nővérével és sógorával. Nos, négy nap alatt megerősödött bennem, hogy családdal soha sehová ne menjen az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése