Vasárnap délután már készülődtem hazafelé, csomagoltam, de még indulás előtt egy gyors tápos locsolásra átszaladtunk a telekre. Láttuk, hogy lassan esik, de aznap már volt reggel is zápor, pár percig esett, utána nyoma sem volt. Gondoltuk, legfeljebb egy kicsit megázunk, de úgyis kisüt újra a nap, és mire hazaérünk, félig meg is száradunk.
Sétáltunk a kis utcában, amikor egyszerre elsötétült az ég, zúgást hallottunk, és egyszerre csak jött velünk szembe a vihar. Olyan erős volt a szél, hogy alig tudtunk megállni a lábunkon, egy pillanat alatt csurom vizesek lettünk, és mindenhonnan falevelek, letépett ágak repültek felénk.
Gyorsan kiabáltam a húgomnak és a nagylánynak, hogy kapják fel a kutyákat, forduljanak meg, és fussanak egy fedett autóbehajtó felé, én pedig gyorsan arra kormányoztam a babakocsit, amiben a kislány ült. Mindenki nyüszített vagy sírt, a húgom azt hajtogatta, hogy "Mi lesz velünk..."
Szerencsére a beálló megvédett minket, így biztonságból néztük végig, ahogy fákat tör ketté, kerítéseket dönt ki a vihar. Ami ahogy jött, úgy ment is, öt perc múlva napsütésben sétáltunk haza. Húgom udvarát is lerombolta a szél sajnos, a szomszéd diófáját rádöntötte a villanyvezetékre, úgyhogy jött az újratervezés.
Telefonáltam a főnökömnek, hogy sajnos nem tudok hazamenni, mert segítenem kell a helyreállításban. Nagyon rendes volt, mondta, hogy hallotta, mi történt a faluban, ott lakik egy barátja, és náluk a fenyőfát csavarta ki. Maradjak nyugodtan, majd jelezzem, ha tudok menni.
Így aztán visszaszaladtam a telekre, felmarkoltam a lengőcsatlakozókat, és mivel a szolgáltató kikapcsolta az áramot, elmentünk a harmadik szomszédhoz, kértünk egy kis delejt, hogy legalább a hűtőszekrény ne olvadjon le, és tudjuk tölteni a telefonokat, mert össze-vissza kellett telefonálni.
Mivel húgoméknál a víz is elektromos szivattyúval jön, és a bojler is árammal megy, még este le kellett menni vödrökkel a kúthoz, és hozni kellett vizet a mosdóhoz, a mosogatóhoz és a wc-hez. Közben sógorom az egyik barátjával elkezdte feldarabolni a kidőlt diófát, mert a szolgáltató azt mondta, ő ezzel nem foglalkozik, kikapcsolta a villanyt, szabadítsák ki ők a vezetéket, a szomszéd pedig, aki csak hétvégi telkes, nemes egyszerűséggel kinyomta a telefonját.
Éjfél után kerültünk ágyba, hétfőn korán keltünk, mert jött egy villanyszerelő, aki a házfalból kitépett kábeleket visszakötötte, mi pedig elkezdtük összeszedni az udvarról a romokat, és a kertből a földre levert gyümölcsöket. Hihetetlen, hogy egy pár perces vihar milyen károkat tud okozni. és még szerencsénk volt, mert csak a garázs tetejét szaggatta meg kicsit, a házat nem bántotta. Sajnos két szilvafa és egy körtefa nagyon megsérült, megpróbálják megmenteni, de nem lesz könnyű.
Most olvastam, hogy a Magyar Provence központi épülete is leégett villámcsapás miatt. remélem, hogy sikerült helyre állítani hamar, mert nagyon szép kis hely, a tulajdonos sokat dolgozott vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése