Én már megszoktam, hogy vannak emberek, akikből a karácsony a legrosszabbat hozza ki. Anyu például született Grincs. Gyerekkorunkban a legnagyobb műsorát mindig karácsony második napjára tartogatta. Apu és mi gyerekek már felöltözve álltunk az ajtóban, amikor Anyu alsóneműben előrohant a szobából, és közölte, hogy ő ugyan nem kíváncsi a vén kurvára (ez apu anyukája volt) és nem jön velünk. Elkezdődött az alkudozás. Ha szerencsénk volt, Anyu annyira belelovalta magát a tíz-tizenöt éves sérelmek felemlegetésébe, hogy magára csukta a nagyszoba ajtaját, és Apuval mentünk. Ha nem volt szerencsénk, akkor még legalább fél óráig kellett baromi meleg műszőr bundában ácsorognunk az előszobában, miközben Anyu a nagymama válogatott rémtetteit sorolta öltözködés közben. Aztán egész úton duzzogott, a mamánál pedig egy árva szót sem szólt, vagy ha igen, abban nem igen volt köszönet. Hazafelé persze már Apu ordítozását is hallgathattuk.
A másik nagy Grincs anyósom volt. Ő kajaterrorista. Tizennyolc karácsonyon át nem volt képes megérteni, hogy három felnőtt és egy gyerek képtelen felzabálni egy lakodalomnyi ételt. Advent első vasárnapjától elkezdte telehordani a lakást hússal, édességgel, üdítővel. Szenteste napján hajnalban kelt, és egész kacsát sütött, káposztát párolt, krumplisalátát csinált, majd össze-vissza sütött mindent. És jaj volt nekünk, ha nem tudtunk mindent eltüntetni. Volt olyan karácsony, amikor vacsora után már félájultan hevertünk a kanapén, felpattant, hogy ő túrógombócot készít, mert azt én nagyon szeretem. Mondtam, hogy köszönöm, ne fáradjon, már nem kérek. Erre kiment a konyhába, és elkezdte bekeverni a gombócot. A férjem utána ment, hogy leállítsa, mielőtt gombócokkal árasztana el bennünket. Anyósom megsértődött, kapta a kabátját, és belerohant az éjszakába. A férjem pedig aggódott, hogy az anyja Szenteste a Dunába öli magát. (Mondtam neki, hogy nincs olyan szerencsénk, de nem hitte el.)
Idén anyu az új barátja idegeit szaggatja, én már nem a férjemmel karácsonyozom, tehát anyósomtól is megszabadultam. (Ő egyébként ezúttal szarvaspörköltet főz majd. Gondolom, egy egész szarvasból). Szorítok magamnak, hogy most megússzam Grincs nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése