Valami nem stimmel. Eddig legalább a próbafülkében nyugta volt az ember lányának, de ez is megváltozott. Ma a H&M-ben egy ötvenes pasast hallgattam, aki a lányának adott divattanácsokat: "Ez a felső úgy néz ki, mint a cigányok szoknyája... És nem is jó a szabása... Ha kismama lennél, jó lenne, hogy eltakarja a hasadat, de neked nincs nagy hasad... Nem, inkább ez a piros blúz legyen, ezt szoknyával és nadrággal is fel tudod venni." Az üzletben pedig egy másik férfi egy barackvirág tunikát ajánlott a feleségének. Mi van?
Mi történt itt? Az én világomban a férfiak nem tudnak különbséget tenni egy szürke és egy barna nadrág között sem, nemhogy szabásvonalak meg anyagok között. A divatvilágtól ők mindössze annyit várnak, hogy ellássa őket elegendő pamutpólóval és kockás inggel. Ez mikor változott meg?
Van az a dolog, amikor hálát kell adni az Univerzumnak valamiért. Nos, én hálát adok azért, hogy F.-nek még sosem jutott eszébe, hogy el akar jönni velem ruhát vásárolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése