Amióta ebbe a lakásba költöztünk, alig vagyunk kettesben. Vagy F. valamelyik gyereke alszik itt, vagy az én családtagjaim táboroznak nálunk. És egyre inkább úgy tűnik, hogy az olyan régimódi szokások, hogy az ember néhány nappal előbb bejelenti érkezését, hogy jelzi, ha a megbeszélt időpontnál később állít be vagy egyáltalán nem megy, kimentek a divatból.
Így aztán soha nem tudom, hogy beülhetek-e a fürdőkádba, vagy két perc múlva talpig habfürdősen kell rohannom ajtót nyitni, hogy az előző nap vásárolt joghurtot a hűtőben találom-e vagy valamelyik szállóvendégben.
Én igazán igyekszem, hogy áramoljon a csí, de néha már legszívesebben bombariadót kiáltanék, hogy húzzon innen mindenki.
Tegnapelőtt anyuék jelezték, hogy ma itt alszanak. Tegnap rákérdeztem, igen, jönnek. Mivel nekünk mára koncertjegyünk volt, még este porszívóztam, felhúztam az ágyneműt nekik, kinyitottam a vendégágyat, tettem ki törölközőt. Ma délután hívtam anyut, hogy mikor érkeznek. Közölte, hogy ők már hazamentek, mert korábban végeztek a kórházban, mint ahogy tervezték.
Szuper. Teljesen feleslegesen takarítottam ki. Indokolatlan tisztaság van az egész lakásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése