Szétmegy

Ősi migrénes családból származom, már a nagyanyámat is ágynak döntötte annak idején. Mondjuk a Rákosi korban egy háromgyermekes özvegy nem tehette meg, hogy egy egész napra ágyban marad, ha fáj a feje, de anyuék kiskorukban állítólag látták egyszer, hogy a mama a haját tépi a fájdalomtól a nagyszobában.

A családi hagyománynak köszönhetően gyerekkoromban megszoktuk, hogy havonta egy napig anyánkra nem számíthattunk, mert szegény a lesötétített szobában feküdt két hányás között, vagy hangosan jajgatott a fájdalomtól.

Sajnos én sem úsztam meg, havonta legalább egyszer elkezd görcsölni a jobb szemem mögött, és szép lassan az egész fejem lüktető bombává változik. Nincs gyógyszer, gyógynövény, amit még nem próbáltam. Az összes fájdalomcsillapító akupresszúrás pontot megkerestem már, sőt újakat is találtam, ha esetleg érdekli az ősi gyógyítókat. De a fájdalom csak átmenetileg csökken. Arra sem tudtam rájönni, mi okozza. Eddig a hidegfrontra gyanakodtam, kedden volt is egy kisebb roham, azt hittem, egy időre megúsztam. De tegnap melegfront volt, mégis elkezdett zsibbadni a halántékom délután. A lesötétített szoba adott volt, mert a Középső szalagavatóján múlattam az időt 5-től 9-ig. Mondjuk emeletes látvány voltam rommá fájdalomcsillapítózva, ahogy dörzsölgetem a halántékom, de szerencsére volt még ott hatvan menyasszonyi ruhás meg frakkos gimnazista, akik elterelték rólam a figyelmet.

Éjszaka úgy éreztem, hogy személyesen az én fejemen fúj keresztül a szél, így ma Quarelint reggeliztem. Sokat nem használt, csak akkor csillapodott a fájdalom és a hányinger, ha a lefüggönyözött szobában félig fekve, félig ülve hevertem. Úgy főztem, hogy kicsit sütöttem a húst, ledőltem, kicsit sütöttem a sajtot, ledőltem, kicsit sütöttem a krumplit, ledőltem, kicsit felvágtam a paradicsomot a salátához, ledőltem. Alig bírtam végigülni az ebédet. Sötétedéskor tudtam előbújni a szobából.

Egy szabadnap volt a héten, azt erre használtam. Hát, tudok élni, annyi szent.