Lazítás

Az idei évre kitűzött céljaim közül egyet már el is értem. Megszereztem a frissítő és relaxáló masszőr bizonyítványt. Tíz évvel ezelőtt már elvégeztem egy ilyen tanfolyamot, és masszíroztam is évekig, aztán valahogy elkopott. 

Szeretném ismét visszahozni az életembe, de mégsem akartam csak úgy nekiesni, ezért, hogy felfrissítsem az ismereteimet, ismét elvégeztem a tanfolyamot. Szuper volt kicsit feltöltődni, új fogásokat tanulni. Most felajánlom a barátaimnak, ismerőseimnek, hogy ismét jöhetnek masszíroztatni. 

Mondjuk, valamilyen relaxáló kezelésben saját magamat is részesítenem kellene a jövőben. Szokásomhoz híven most is rongyosra téptem a saját idegeimet a tanfolyam ideje alatt. A történet még tavaly kezdődött, megkaptuk az elméleti anyagot, amiből most hétvégén kellett vizsgázni. Az egész karácsonyi szünetben a tételeket tanultam, de már elmebeteg szinten. Bár tudtam, hogy készültem, állandóan lelkifurdalásom volt, hogy gyűrhettem volna még jobban az anyagot, tanulhattam volna többet. Félájult voltam a félelemtől, hogy megbukom. Így utólag már nem is értem, hogyan tudok ennyire meggárgyulni. Lehetett volna kellemesebb is a karácsonyi időszak, pihenhettem volna többet, lazíthattam volna kicsit, ha reális szinten tudtam volna tartani a parát.

A vezetés gyakorlására és az angoltanulásra ki kell találnom valami jó módszert, mert annak, hogy ezekkel is szétszadizom magam, nincs sok értelme. Meg kell tanulnom, hogy az elég jó, az pont jó. Nem tudom, hogyan megy majd...