Rémült kismacska

Tegnap este halálra rémítettünk a bolyhossal egy kismacskát. A lépcsőház udvarában lakik jó néhány macska, a lakók közösen etetik, és persze közösen nem ivartalaníttatták őket, így aztán van minden színben és méretben. Tegnap rohantam sétálni a kutyával, sötét volt a lépcsőházban, és a kapu előtt azt vettem észre, hogy egy fekete folt van a lépcső előtt a sarokban, és két tágra nyílt szem mered rám. Egy koromfekete kismacska elkezdte felfedezni a világot, mi pedig olyan gyorsan rohantunk le a lépcsőn, hogy már nem volt ideje visszafutni az anyjához. Rettenetesen megijedt, láttam, hogy lepergett előtte a néhány hónapos cicaélet. Megálltam, szóltam neki halkan, rögtön felvidult, és jött volna az ölembe, csak persze a féltékeny bolyhos nem engedte, elkezdett morogni, a macsek pedig elrohant az anyjához. 

Megható volt látni, hogy ennek a kis pöttöm állatnak is önálló egyénisége van, furfangosan, már amennyire tőle telt, rejtőzködött, és amikor látta, hogy nem tud elmenekülni, féltette a kis életét.

Legszívesebben hazahoznám, de reménytelen vállalkozás, az én gyönyörű macskámat is Cs.-nél kellett hagyni, mert ebbe a lakásba nem hozhattuk. Tudom, hogy jó helyen van, de furdal a lelkiismeret, hogy nincs velem. Így aztán jobb, ha távol tartom magam mindenféle aranyos cicától. Azért elkezdtem érdeklődni az ismerősöknél, hogy nem kell-e valakinek egy koromfekete kismacska.