A Facebook-ot azért hanyagolom, mert többször előfordult már, hogy este kilenckor átpörgettem az oldalamat, és olyan fotók kerültek elém, amelyektől utána nem tudtam elaludni. Földcsuszamlás után földönfutóvá vált, síró emberek, megkínzott állatok, lefejezett holttestek. És hiába tiltottam le azt az ismerősömet, aki küldte, mindig volt valaki, aki jó ötletnek tartotta, hogy sokkoló fotókat osszon meg. Így aztán inkább kerülöm a közösségi oldalt, legfeljebb lemaradok néhány fürdőszobában elkattintott pucsítós fotóról, na bumm. Lassan azonban már az internetes hírportálokat sem nyithatom meg, mert ott is szokássá vált, hogy mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül a képembe vágják a borzalmakat. Tegnap óta már kétszer láttam véletlenül, hogyan halt meg Párizsban egy rendőr. ÉS NEM AKARTAM LÁTNI!
Nem azért, mert rózsaszín szemüvegen át nézem a világot. Nem azért, mert menekülni akarok a valóság elől. Ezért:
"A poszttraumás stressz szindróma kialakulására azokban az esetekben lehet számítani, amikor az ember valamilyen komoly megrázkódtatáson, stresszhatáson esik át. Korábban elsősorban a háborúkat megjárt katonáknál diagnosztizálták. Ma már tudjuk, hogy egy közeli barát vagy családtag halála, vagy súlyos betegsége, válás, szexuális zaklatás vagy erőszak is kiválthat hasonlót. Sőt a terrorcselekmények szemtanúi, természeti katasztrófák túlélői is a poszttraumás stressz tüneteit mutathatják." (forrás: Webbeteg.hu)
Az ugyanis, ha videón látom egy ember halálát, ugyanolyan hatást vált ki, mintha ott lettem volna a helyszínen. Azokkal az emberekkel, akik valami miatt kénytelenek ilyesmit átélni - rendőrökkel, tűzoltókkal, túszokkal -, pszichológus foglalkozik, hogy fel tudják dolgozni mindezt. Azokkal azonban, akik a tévében vagy az interneten látnak ilyen felvételeket, fotókat, nem foglalkozik senki. De a poszttraumás stressz hatásai előbb-utóbb jelentkezni fognak akkor is, ha az illető csak legyint az egészre, és azt állítja, hogy rá nincs hatással az ilyesmi. De, hatással van, a lelki folyamatok ugyanis legyintésekkel nem irányíthatók.
És nagyon nem örülök annak, hogy agyament szerkesztők miatt a számítógép előtt lassan háborús veterán lesz belőlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése