Keresztlányom iszonyatosan jó csaj. Húgom ma felhívott, hogy a szülői értekezleten mindenki előtt leteremtette a tanítónéni, mert rajzórán az volt a feladat, hogy a gyerekek rajzolják le magukat, és a kislány - egyedül az osztályból - inkább az anyját rajzolta le. Kérte, hogy beszéljek a bűnössel. Nem volt könnyű.
- Mi volt rajzórán ez a keveredés?
- Jaaaaa, le kellett rajzolni magunkat, de én anyát rajzoltam le. De gyönyörűen! (Itt már fojtogatott a nevetés, de próbáltam komoly maradni.)
- Miért?
- Úgy jobbnak láttam. Anyának csodálatos rúzs volt a száján reggel. (Itt már kibukott belőlem a röhögés...)
- Szép lett?
- Aha! Majd megmutatom. Minden testrészét lerajzoltam... Csak egyet nem... (Valahogy sejtettem, mi következik.)
- Mit?
- Hááát... a nuniját... De nem baj, az nem látszik ki a ruhából.
Most komolyan, lehet egy ilyen gyerekre haragudni? Aki, ha "úgy látja jónak", akkor a szép szájú anyját rajzolja le? Legszívesebben mondanám a tanító nénivel, hogy hagyja már a hülye feladatokat, inkább beszélgessen ezzel a kislánnyal, és garantáltan jobb napja lesz. És azt is elmondanám neki, hogy legyen hálás a húgomnak, amiért elég hosszú szoknyában jár, és neki nem kellett látnia egy rajzolt nunit. Akkor ugyan mit mondott volna a szülőin?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése