Kiengedtük a gőzt

Bosszúm nemes volt és kellemes. Reggel békét kötöttünk ugyan F.-el, de tegnap, amikor még forrt a dühöm, megbeszéltem a barátnőmmel, hogy ma együtt töltjük a délutánt. Először beültünk a Liszt Ferenc téren a Trattoria Gusto étterembe, hogy kipróbáljuk a carbonara spagettit. Az étterem nagyon tetszett, kovácsolt vas lépcsőkorlát, sötétre pácolt bútorok, rézedények lógnak a gerendáról. Olyan szépek voltak a poharak és az étkészlet, hogy csak azért nem gyömöszöltem a táskámba egyet-egyet, mert egy kicsi szütyővel mentem. A spagetti szerintem túlságosan sós volt, de én úgy főzök, hogy nem adok pluszban sót az ételhez, sőt, már attól összefacsarodnak a koszorúereim, ha egy főzőműsorban azt látom, hogy kanálnyi sót löttyintenek az ételbe, így aztán én nem vagyok mérvadó ebben a kérdésben.

Ha már az Andrássy úton voltunk, átsétáltunk Nespresso kapszulákat vásárolni, és ittunk potyakávét. Ezen felbuzdulva bevetettük magunkat a Váci utcába, és a parfümériában addig próbálgattuk a tavaszi illatokat, amíg kómába nem estek a szaglószerveink. Az eladók úgy néztek ránk, mint a véres rongyra. Nem tudom mit hisztiztek, hiszen amíg ott voltunk, sikerült fogniuk egy hatvan körüli nőt, akiről nercek lógtak, és akire egy vödörnyi parfümöt rásóztak, úgyhogy megvolt a napi bevételük prémiummal együtt. Láttam, hogy még a bundájára is jutott a nagy fújkálásban, képzelem, milyen szagot árasztottak estére a parfümözött döglött menyétfélék.

A h&m-ben is jártunk, kikerültek a tavaszi ruhák, gyönyörű pasztell színek mindenütt. Vettem egy barackos-rózsaszínes vékony pulóvert, alig várom, hogy kicsit enyhüljön az idő, és hordhassam. A szakadt óriástáskámat is le tudtam cserélni a Pull&Bear leárazásának köszönhetően, sőt vár még egy cseresznyés cider a hűtőben és egy gyümölcsös habfürdő a kád szélén.

Ahogy egy cserkészvezető barátom szokta mondani, a mai napot eredményesnek ítélem.